18. rész

Gustav felnyitotta a szemét. Álmosan az órájára nézett. 5:40. Lassan kelniük kellene, hiszen fél nyolckor már a stúdióban a helyük. Az épp felkelő napsugarak megvilágították valamicskét a szobát, így Gustav láthatta, vajon alszanak-e még a többiek. Amint körbenézett, rájött, hogy csak ő van ébren. És hogyha ő kelt fel elsőnek, ezért rá hárul a többiek ébresztése is. Mi sem lehet egyszerűbb feladat Gustav számára. A dobos fölkelt, kiment a fürdőbe, megmosta az arcát. Megvárta, amíg 5 óra 50 percet mutat az óra. Gusti ekkor a szobába lépett, és bekapcsolta a TV-t. jó hangosan.

-Köszöntjük a most ébredezőket az RTL reggeli műsorán! –hallatszott a bemondónő.

-Bakker mi ez? –kiáltott fel Tom, akit hirtelen ébredésre „sarkallt” a tv.

-Sandra Helden a Reggeli műsorból! –közölte Gustav a legnagyobb természetességgel.

-De én még aludtam! –nyafogott Bill, aki közben próbált fölülni az ágyán, ám az álmosságtól rendesen dülöngélt.

-Bazmeg Bill, ki nem? –Georg ásítva.

-Jajmár emberek! 6 óra van, frissek vagyunk és üdék… -kezdte Gusti.

-Gustav! Még 1 ilyen és az udvaron fogsz aludni! –Tom

-Jaj istenem, örüljetek hogy felkeltettelek titeket! –Gusti

-Hurrá. –Bill unottan.

-Na megyek tusolni. –tápászkodott fel Georg elsőként.

-Én meg kajálni. –követte Tom.

-Én meg öltözni. –folytatta Bill. a fiú megdörzsölte álmos szemeit, majd odament a ruhákkal teli bőröndjéhez. Kikotorászott 1 éppen megtetsző pólót, keresett farmergatyát, és 10 perc múlva már minden kellő ruha rajtavolt. Kiment reggelizni.

-Mikor indulunk? –kérdezte a többiektől, miközben kivette a tejet a hűtőből. A reggelit Gustinak köszönhették, aki birtokba vette a vegyesboltot már korán reggel. A lakásnak ugyanis csak a nappali része van félig-meddig kitakarítva, meg a konyhában az asztalok, tehát még mindig áll a kosz a kéróban.

-Negyed 8-kor. –Gusti.

-Szólhatnánk majd Davidnek, hogy küldjön ide 1 takarítónőt, míg mi stúdióba vagyunk. –Tom

-Ez nem is rossz ötlet! –helyeselt Bill.

-Szerintem se. –társult Georg.

-Csak el ne felejtsünk neki szólni! –Gusti

-Jaja. –Tom. Már háromnegyed 7 volt. A fiúk lassan készülődni kezdtek. Bill letáborozott a fürdőszobában és sminkelte magát, Gusti és Tom még tévéztek 1 kicsit, Georg a haját fésülte 1 kistükör előtt. Az utolsó percekben már mindenki készen állt. Nyomás a stúdióba. =)

Csak éppen az az apró pikantériája volt a dolognak, hogy 4-en elindultak, de este 5-en fognak hazatérni…

A Stúdióban:

A fiú az egyik dal feléneklése előtt behangoltak, Bill beénekelt.

-David… öhm… tudod a Billel közös kecónk… -kezdte Tom.

-Igen? –David

-Kicsit átrágta a kosz… nem tudnál valami takarítóbrigádot odaküldeni? ^^ -Tom

-Hát… megnézem. –David

-Köszi! –Tom.

-De akkor ma maximális minőségű munkát várok! –David

-Meglesz! –többiek

-Ajánlom! –mondta David, majd az egyik stábtagot megbízta a takarítók összeszedésével.

-De mi mindig maximálisan teljesítünk! Főleg én! –mondta Bill majd büszkén kihúzta magát.

-Ó, mindenki tudja, hogy Tomot akartál mondani. xD –Tom

-Nah, persze… -nevetett Bill.

-Na emberek munkára! –David.

-Ok. –többiek. A fiúk egész nap keményen dolgoztak a minél jobb eredmény érdekében. A munkájuknak meg is volt a gyümölcse 1 nap alatt majdnem tökéletesen énekeltek fel 1 dalt, ez pedig nagy szó, hiszen 1 szám felvétele legalább 2,5 napba telik. Már délután 5 is elmúlt, amikor a fiúk hazamehettek. Bill felkapta a táskáját, majd Tommal és a 2G-vel együtt a kijárat felé vették az irányt. Kinyitották az ajtót, és megpillantottak 1 tv nagyságú dobozt.

-Aztakurva… mi ez? –kérdezte Tom a többiektől, miközben csillogó szemekkel vizsgálta a dobozt.

-Csak akkor tudjuk meg, ha kinyitjuk. –Bill. Tom és Georg megfogták a dobozt, majd szétnyitották a fedelét. Amint a napfény bevilágított a dobozba, 2 karamellszínű nyuszifül kandikált ki.

-Banyek ez egy nyúl! –kiáltotta el magát Tom.

-De édi! –Gusti. Tom kivette a nyuszit a dobozból. Az állatka nem volt nagy, Tom két tenyerében elfért. Az egész nyúl karamellszínű volt a bolyhos farkát és négy kis tappancsát kivéve. Hosszú fülei az égnek meredtek, és kíváncsian vizsgálta a 4 igencsak megszeppent fiút.

(köbö ilyen: http://cukisag.blog.hu/media/image/olvasoi/200704/nyuszifuvezik.JPG

http://www1.istockphoto.com/file_thumbview_approve/2179950/2/istockphoto_2179950_brown_rabbit.jpg )  

-Csak a kezemre ne szarjon! –Tom

-De hogy kerül ide 1 nyúl? És kié? –Bill

-Szerintem kérdezzük meg Davidet! –javasolta Gustav. A többiek bólintottak, majd visszamentek Davidhez.

-Mi az, mégse mentek haza? –kérdezte őket David, ám amikor meglátta Tom kezében a nyulat, bizony elkerekedett a szeme.

-Valaki a küszöbön hagyott 1 dobozt, benne ezzel. –bökött a nyúlra Tom.

-Ejha! Aranyos kis jószág! –mosolygott David.

-Igen David szerintem is, de mit csináljunk vele? –Bill

-Hát itt már csak a takarítók és én vagyok. Senki sem tudja elvinni a nyulat, szóval nektek kell hazavinnetek. –jelentette ki David.

-MI? –Billék.

-Jaj nem olyan nagy kunszt! Éjszakára bezárjátok valahova, adtok neki 1 fej salátát, holnap szerzek neki ketrecet. Ennyi. –David

-Jólvan… pár napot kibírunk, aztán keresünk neki gazdit. –fordult Bill a többiek felé.

-Ok. –Gusti

-Jólvan. –Georg. Már csak Tom maradt hátra.

-Nekem mindegy… -Tom

-Akkor siessetek haza! Tiszta otthon fog rátok várni, már elmentek a takarítók. –David.

-Oké, köszi még 1x! Szia! –Bill. a többiek is elköszöntek, majd beszálltak Tom Cadillacjébe, és belevágtak az éjszakába. Útközben megálltak, hogy Gusti a benzinkútnál vegyen répát és salátát. A dobos hamar visszatért kezében 1 zacskóval, amely 1 szép fej salátát és 1 sárgarépát tartalmazott. Tom gázt adott, és immár hazafelé indultak.

-Kéne neki nevet adni. –Georg

-Tényleg! –mondta Bill. most az ő ölében pihent a nyúl.

-Felőlem szent Johannes is lehet a neve, de ha lehugyózza az ülést, nyúlpörköltként végzi, arról magam fogok gondoskodni! –jelentette ki Tom.

-Jaj Tom… -Bill. A gitáros még nem igazán volt megbékélve az új jövevénnyel.

-Szerintetek a Füles jó név? –Gusti

-Az túl elhasználódott. Ez a Tokio Hotel nyula gyerekek! 1 igazán különleges név kell neki! –Bill

-Na akkor mondjál egyet! –Georg.

-Gondolkodom… -Bill

-Valami filmből kéne neki nevet adni… -Gusti

-Jaja. –Tom. Billnek ekkor eszébe jutott 1 ötlet. Mivel szereti az NCIS-t (tengerészeti helyszínelők – sorozat), és abból is Meggi-t (tudom hogy McGee-nek kéne írni, de a Meggi egyszerűbb), ezért felkiáltott.

-Meggi! –Bill

-Egészségedre! –Georg

-Nem! Meggi legyen a nyúl neve! –mondta Bill

-Mi? Meggi? Ez meg honnan jött? –Tom

-Az NCIS-es Meggiből! xD –Bill

-Ja… vagy úgy! –Gusti

-Akkor jó a Meggi? –Bill

-Aha. –Gusti

-Felőlem. –Tom

-Jó. Mást úgyse nagyon tudunk. –Georg

-Akkor jó! ^^ -Bill. az énekes büszke volt magára, hogy ő adott a nyuszinak nevet. A kocsi leparkolt a házuk előtt. A fiúk sorban kiszálltak, Bill szorosan fogta a nyuszit, pardon, Meggi-t, nehogy az állat elszökjön.

-De jó, hogy minden tiszta! –kiáltott fel Georg, amikor beléptek az ajtón.

-Ha Meggi-n múlik, nem sokáig lesz az! –ünneprontóskodott Tom.

-Bezárjuk a fürdőszobába éjszakára, és minden rendben lesz! –mondta Bill, majd megsimogatta Meggi-t.

-Jaja. –Gusti

-De majd csak fürdés után, addig hadd rohangásszon! –Georg. Bill óvatosan letette a földre a nyuszit, aki –talán az idegen környezet miatt- egy helyben nézett körül. Aztán lassan, de 1-2-t tovaugrott, és megszagolgatott minden tárgyat. Volt, amikor a hátsó 2 lábára „állva” szemlélte a környezetet (vhogy így: http://www.hatterkepek.hu/hatterkepek/preview/www/gleam/20050217_191943/nyuszi_011.jpg). Meggi egyszóval elvarázsolta az egész csapatot. Az elején még a tartózkodó Tom is mosolyogva nézte a kisnyuszi ugrabugrálását.

Este aztán a fiúk bezárták (pontosabban csak becsukták) Meggi-t a fürdőszobába, majd a társaság elvonult a nappaliba aludni – mert ott voltak az ágyak, és így ágyból lehet nézni a Tv-t. xD

Éjfélre már mind a négy fiú mélyen aludt. Meggi viszont még 1 kis sétára vágyott. Addig kapargatta az ajtót, addig támaszkodott neki, amíg az ki nem nyílt. Meggi kiugrált a nagyszobába. Hosszú füleit az égnek meresztette, majd felfedezőtúrára indult. És ezzel nem is lenne baj, ha a nyulak nem lennének rágcsálók…